18 év italozás után alkoholista lettem. Saját erőmből nem tudtam kezelni ezt az állapotot, betegséget. Egy súlyos összeomlás után, rossz tapasztalatokkal a hátam mögött, saját magam kerestem rehabilitációs helyet. Így találtam meg Dudits Dénes magán addiktológiai központját az interneten. A program során személyes és rendkívüli odafigyeléssel segítséget kaptam. Így sikerült elérni azt, amit 18 év alatt nem, az absztinenciát. Az alkoholizmus további kezelésére pedig egy számomra teljesen újfajta szemléletet tanultam.

Kertai Zalán, festőművész

45 éves, családos férfi vagyok. Több kisebb hibám mellett rendelkeztem egy öngyilkos, mindent megsemmisíteni tudó betegséggel, az alkoholizmussal. Majd 10 évig küzdöttem ellene, és most úgy érzem, én győztem. Ehhez a győzelemhez pedig mindenekelőtt a Dudits Józanság Programok, és Dudits Dénes szakértelme, felkészültsége kellett. Aki hasonló problémával küzd, annak feltétlenül ajánlom a programokat. Mindig hálás leszek Nekik, ezúton is köszönöm azt, amit értem tettek.

B. A.

Kedves bátortalan sorstársaim!

Én is nehezen szántam rá magam, hogy terápiát vegyek igénybe alkoholproblémám megoldásához, de nem bántam meg, hogy belevágtam. Csodálatos környezet, igazán meleg, baráti légkör várt. Úgy indulok haza, hogy azt gondolom, hogy a lejtőn nem csak lefelé vezető irányban mehetek, hanem fordítva is – segítséggel és magamba vetett hittel.

Köszönöm Dénesnek, hogy ezt megmutatta nekem, és segítségemre volt az előttem álló úton.

É. N.

Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek meghalhat, akkor csak úgy érdemes élni, hogy részt veszek,  józanul ott leszek minden élő pillanatban, ne hagyjak semmit a holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legutolsóig. Köszönöm Dénesnek, hogy megmutatta leállt függőként élni nem szégyen, sőt, talán erre leszek a legbüszkébb az életemben.

S. Sz.

Hosszú éveken át rendszeresen fogyasztottam alkoholt, s ezt sokáig nem gondoltam problémának. Oldotta a bennem lévő feszültséget, csökkentette a stresszt; emellett úgy véltem, hogy mindez jár nekem. Egyre többet ittam, sajnos már nem azért, hogy jól érezzem magam, hanem hogy ne érezzem magam rosszul. Alkoholfüggőségem – eleinte szűkebb, majd tágabb környezetem számára is – egyre nyilvánvalóbbá vált. Tudtam, hogy lépnem kell, végleg abba kell hagynom az ivást.

Többszöri sikertelen próbálkozás után jöttem rá az alapigazságra: Egyedül nem megy! Elindultam, – mint a mesebeli vándorlegény – „szerencsét próbálni”, s hamarosan rátaláltam arra a személyre, akit kerestem. Már az első találkozás is sosem feledhető élmény volt: nyílt tekintet, őszinte érdeklődés, biztonságot nyújtó elfogadás, magabiztos szakmai tudás – mindezek együtt s egyszerre, nem is csupán összeadódva, hanem hatványozódva.

Mintha a vándorlás során egy biztonságot, támogatást és újratöltődést nyújtó helyre – kunyhóba – érkeztem volna. Ahogy a terápiás folyamat során – hol rögösebb, hol simább úton – lépésről lépésre haladtunk előre, úgy tudtam meg egyre többet önmagamról, mélyült önismeretem, növekedett a saját magamba vetett hitem s erőm, javult a hangulatom, közérzetem, tűnt el a szorongásom, feszültségem – s mindez pótszer és gyógyszer nélkül! S mindvégig magam mellett tudva és érezve segítőm magabiztos szakmai tudását, mély emberségét, széles terápiás repertoárját – autogén tréning, imagináció, kognitív terápia, s még sorolhatnám.

Az utóbbi hónapok élménnyé, tartalmas, eseménydús idővé váltak számomra, és a velem-körülöttem élők számára is. Nehéz, küzdelmes időszak előtt állok, de elég erőt érzek magamban, hogy végigjárjam ezt az utat.

dr. J. Z. Sz.

Kedves Dénes, kedves Barátom!

Legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy azon döntésem, miszerint a programban részt veszek, életem egyik legbölcsebb (ha nem a legbölcsebb) döntése lesz. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja hitelesebben, hogy ez nem a kilencedik, hanem már a negyedik napon megfogalmazódott bennem. Nem könnyű megfejteni ennek okát, de talán nem is lehetetlen. Gyarló emberként meg voltam győződve arról, hogy én is, mint mindenki, súlyos, megfejthetetlen titkok tárházai vagyunk, amely titkokat szégyelleni és keresztként cipelnünk kell életünk végéig, jó esetben közülük néhányat magunknak megfejteni.

Ti meggyőztetek arról, hogy a titok nem titok, rengeteg megoldás létezik ezek feltárására anélkül, hogy a lelkemet kiforgassam önmagából, másrészt nincs semmi szégyellenivaló. Mindössze annyi történt, hogy az önmagamban folyó permanens párbeszédhez csatlakozott remélhetőleg nagyon hosszú időre egy 3-ik személy, aki nem igazságot oszt, hanem valót mutat.

A. Liszt-, Kossuth-díjas Érdemes Művész

5 évig szívtam. Rájöttem, hogy ez az életút hosszú távon nem kifizetődő. Saját erőmből egyszer sem sikerűlt abba hagynom eme függőségemet. Elhatároztam magam, hogy külső segítséget kérek, rájöttem, hogy hoszabb távon kifizetődő lesz. Minden egyes alkalommal, amikor elköszöntem Dénestől, felbuzdúlva, önbizalommal telve tértem haza, és kezdtem meg a másnapjaimat. Büszke vagyok magamra, hogy le tudtam győzni ezt a rossz tulajdonságomat, persze segítséggel, ami hasznos volt.

XY

„Ki itt belépsz, bátran remélj!”

Vannak az ember életében „kegyelmi pillanatok”, az én életemben az egyik legfontosabb az volt, amikor eldöntöttem és belevágtam a Dénes és Erika által fémjelzett programba. Alkohol problémáim voltak. Az életem szinte minden szegmensébe mélyen beépült az alkohol. Problémás ivó voltam. Változtatni akartam – mint már annyiszor, ahogy mondani szoktam „minden másnap” – de most a belső igényem is támogatta ezt. Kerestem, kutattam, internetet böngésztem, és tulajdonképpen a választás egyszerű volt.

Amikor megkezdtem a programot tele voltam bizakodással és reménnyel, hogy megkapom az áhított segítséget, de ekkor talán még inkább felerősödött bennem a kétség és bizonytalanság, hiszen csodák nincsenek, és hiába a segítség, hogyan tudnám folytatni az életem alkohol nélkül, hiszen már olyan régóta ott volt ez szer, mint minden helyzetre – feszültség, bánat, öröm – alkalmas társ.

És mégis láss csodát, Dénes és Erika magas szakmai fokon álló terápiájával, az én szóhasználatomban tréningjével, különleges emberszeretetével és kapcsolatteremtő képességével 10 nap alatt – ami most már tudom, nem is olyan rövid idő – új ember lett belőlem. Beszálltak velem együtt a „csónakba” és áteveztünk a „túlpartra”. Közösen, közös munkával. Az átkelés közben megmutatták van élet az alkohol nélkül, és a „túlpartról” már saját magam csodálkozhattam rá valóban van élet az alkohol nélkül számomra is!

Csodák nincsenek… eljutni a révészig már munkával jár – belső munkával – az átkelés sem egyszerű, az még több munkát igényel, és amihez a legtöbb munka kell: odaát maradni! De nem vagyok egyedül Dénes és Erika segítségével megtapasztalhattam, hogyan tudom „más szemüvegen” keresztül látni a világot. Nem… nem új ember lettem, maradtam aki voltam, csak újra képes vagyok aktivizálni az alkohol előtti, alkohol nélküli erőforrásaimat, és ez számomra azért egy megélt csoda!

Hálás köszönet érte, és én azt hiszem most már maradok odaát. A problémák, helyzetek, megpróbáltatások, amelyeket az élet hoz, nem tűntek el, csak az alkohol tűnt el, és éppen ezáltal tudom ezeket a helyzeteket könnyebben, új technikákkal felvértezve megoldani.

Őszinte szívvel kívánom minden Sorstársamnak, hogy részt vehessen Dénes és Erika révkalauzálásával ezen az utazáson!

Dr. KL egy 43 éves közgazdász-jogász “újra” fiatalember

Iszonyú nehéz évek állnak mögöttem. A gyógyszerfüggőség már komoly családi problémákat jelentett, emberi kapcsolataim szétrobbanását okozta, sőt az egzisztenciális bizonytalanság réme is fenyegetett. Ráadásul orvosként ennek konkrét mentális, szervi romboló hatásával is tisztában voltam. Többszöri kísérlet után végül is rátaláltam arra a miliőre, azokra a fantasztikus empátiával bíró, munkájukat elsőrangúan végző emberekre, akiknek a segítségével megszabadultam a démonjaimtól.

K. A.

Azt tapasztaltam, hogy másként kezelem a drogfüggőségemet. Nem akarom többé elnyomni, vagy kiirtani magamból, mert az csak újabb szerhasználathoz vezetne. Úgy érzem, képes vagyok ezeket a technikákat használva felépülni, és józannak maradni.

Eszter

Jó, ha az embernek vannak barátai, akik felismerik, hogy valami baj van a barátjukkal – jelen esetben velem, aki alkoholfüggő vagyok. Az ő segítségükkel kerültem kapcsolatba a Dudits Józanság Programokkal. Nem csalódtam, a program feltárta az okokat és rádöbbentett, hogy csak rajtam múlik, hogy az alkoholfüggőségem a jövőben ne okozzon problémát. 

M. M.

Nem könnyű az embernek elismernie maga előtt, hogy – az én esetemben – alkoholfüggő lett. Még nehezebb elhatároznia, hogy a függőség felszámolásához külső segítséget vegyen igénybe. Pedig másképpen nem megy. Én még ráadásul visszaeső is voltam. Szóval van tapasztalatom. Dudits Dénes és csapata volt az utolsó reménysugaram. Őszintén szeretném, ha Rajtad is segíteni tudnának.

Sorstársi üdvözlettel:

MKL

48 éves nő vagyok. Sikeres a munkámban, fantasztikus két gyerekkel, akik lassan külön életüket kezdik élni. Az elmúlt harminc évben az alkohol kisebb-nagyobb intenzitással, de részévé vált az életemnek. Alkoholbeteg vagyok, és erre most jöttem rá. Ezen a helyzeten akarok és fogok változtatni, s ehhez az új utamhoz kaptam fantasztikus lökést. Nagyon nagy elszántság és elkötelezettség van bennem új életvitelem kialakítása iránt, mert nagyon hathatós segítséget és támogatást kaptam Dénestől. Hasonló problémákkal küzdő sorstársaim, legalább adjátok meg Magatoknak az esélyt, hogy jól döntsetek a sorsdöntő pillanatokban. S ha ehhez külső, illetve szakavatott segítségre van szükségetek, így megsokszorozódik az esélyetek, hogy új életet kezdjetek.

Mariann

Kellemeset csalódtam a terápia minőségében. Az egyénre szabott szakszerű tanácsadás segítségével sikerült elérnem, hogy életem újból célt nyerjen. Kórházi körülmények között ez nem sikerült volna!

R. Gy.

Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig tartó kokainfüggőség rabsága után ennyire hasznosítható segítséget, információt kapok a szenvedélybetegségem kezelésére. Ezen tudás elsajátítása nagyon könnyű volt ebben a családias légkörben, a Dudits Józanság Programok keretein belül. A kezelés megismertette velem a problémáim helyes kezelésének módszereit. Ezentúl helyesen teljes életet élhetek.

Vígh Ferenc

Szeretném Veletek megosztani életem egy kis részét, melynek a mélypontjából a Dudits Józanság Programok segített kievickélni. Életkorom 37 év. Normális családi környezetben élek családommal (fiammal és feleségemmel). Az alkohollal huszonéves korom végéig nem volt problémám, igaz kulturáltan fogyasztottam szeszes italokat (legalábbis úgy éreztem). Huszonnyolc évesen vállalkozó lettem, minek következtében gyökeresen megváltozott körülöttem minden. A nyugodt alkalmazotti munkámat felcseréltem egy rengeteg stresszel járó életre. Innentől kezdve az alkohol egyre jobban dominált az életemben. Egy idő után tudatosult bennem, hogy amit csinálok, az jó útra nem fog vezetni, mert rombolom környezetemet és egészségemet.

Többször voltam elvonókúrán, de a kórházi (rideg pszichiátriai) kezelések nem voltak eredményesek. Végül családom rábeszélésére és betegségtudatom birtokában rászántam magam egy több hetes kúrára. Az eltöltött időszak sorsforduló lett az életemben.

A családias környezet, a felkészült szakemberek, a nyugodt légkör helyreállították lelki egyensúlyomat. Útmutatást kaptam arra, hogyan tudom az életemet józanul irányítani, és leélni.

Persze ehhez még sok kitartás kell, de az alapok már szilárdan állnak. Amit elértem, a programban résztvevő munkatársaknak köszönhetem.

V. Kálmán

56 éves háziasszony vagyok. Évek során kisebb-nagyobb megszakításokkal (volt, hogy néhány évig nem ittam) alkoholizáltam. Ami nagyon fontos, hogy rendszeresen. Eljutottam arra a szintre, hogy ebből elég, de segítség nélkül nem megy. Önszántamból jelentkeztem a programra. Erikának és Dénesnek köszönhetően 10 nap után tele energiával, pozitív hozzáállással, önbizalommal, önismerettel tértem haza. Tudom, hogy még hosszú és időnként nehéz időszak vár rám, de döntésem végleges. Nem iszom. Mégegyszer hálás köszönetem a hozzáértő szakembereknek! Sorstársaimnak üzenem: “Soha nem késő belevágni, mert a minőségi életed, önmagad mindennél fontosabb!”

Bömbi

Kedves Dénes! Nagy hálával gondolok Rád és a számomra “életfordító” együtt munkálkodásunkra. Óriási szerepe van benne, hogy úgy érzem visszataláltam ahhoz akinek születtem és szántam magam. Továbbra is eltökélten és boldogan végzem amikről beszéltünk. De! Lassan sietek és tudom, hogy fájdalom nélkül nincs fejlődés.

S.S.

Több, mint egy évig vajúdtam, amíg belevágtam a programba. Kár volt eddig várni! 9 nap alatt a hozzáértő emberek segítségével olyan döbbenetes élményekben volt részem, melyek úgy érzem, átformálják, átírják a jövőbeli Énemet. Nem ígérek semmit, de Én ezt így akarom, és a felszabadult energiámat erre fogom fordítani. 40 évig társam volt az alkohol, és a program alatt rájöttem, hogy van más élet is, amit a családom, munkahelyem szívesebben fogad, mint az előző életvitelemet. Higgyétek el: Soha Nem Késő!!!

S.K.